A háziállat mint életünk része
A házi kedvencek életünk szerves részévé váltak. A legújabb kutatások szerint Európában egyenesen az élen járunk a házi kedvencek tartásában, és a statisztikák azt mutatják, hogy a háztartások több mint felében van kisállat. Ez a szám évről évre nő. A kedvencek szilárdan elfoglalták helyüket az oldalunkon, és rengeteg ok szól amellett, hogy kutyát vagy macskát tarts. A fiatal párok gyakran azért vesznek állatot, mert felkészülésnek tekintik a babára, hiszen a házi kedvenc gondozása sok szempontból hasonló. Megtanít a felelősségvállalásra és arra, hogy valaki más szükségleteivel is törődjünk. Az idősebb emberek akkor szereznek kedvencet, amikor a gyerekek felnőnek és elköltöznek otthonról, hogy ne legyen olyan magányos az életük. Sok esetben arról is szó van, hogy a kedvenc segít formában tartani minket. Ez különösen a kutyákra igaz, amelyeket naponta többször is sétáltatni kell, így rákényszerítenek minket a friss levegőn való mozgásra. Házi kedvencet tartani nagy felelősség, amit azonban kezdetben sokan nem tudatosítanak magukban. Milyen buktatói vannak tehát az ember és az állat együttélésének? Mire figyelj, és mi alapján válassz állatot?
Házi kedvenc az életünkben – TARTALOM
- Válaszd meg megfontoltan az állati társadat
- A macska és a tere
- A kutya mindenekelőtt időt igényel
- Mi van, ha nem megy az együttélés?
Válaszd meg megfontoltan az állati társadat
Mielőtt kutyát, macskát vagy bármilyen más házi kedvencet szereznél, érdemes néhány alapvető kérdést megválaszolnod. A legnagyobb hiba impulzívan állatot venni anélkül, hogy végiggondolnád, képes vagy-e gondoskodni a szükségleteiről, és valóban szeretnéd-e ezt tenni. Az így beszerzett kedvencek sajnos gyakran menhelyen végzik, mert gazdáik nem gondolták át alaposan, hogy tényleg akarnak-e állatot. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, miért akarunk házi kedvencet, és mit várunk tőle. Gondolkodnunk kell az életmódunkon is – belefér-e a napirendünkbe az állat gondozása? Mennyi időt vagyunk hajlandóak a kedvencünkre szánni, mit fogunk vele csinálni? Számolunk-e a megnövekedett anyagi kiadásokkal, amelyeket az állat etetése és egészségügyi ellátása jelent?
Ha alapos mérlegelés után mégis úgy döntöttünk, hogy háziállatot szerzünk, újabb döntések következnek: milyen kisállatot szeretnénk, és mit tudunk vállalni. Semmiképp sem érdemes egy adott fajtát csak azért választani, mert éppen divatos, vagy mert tetszik nekünk. Minden kutya- és macskafajtának megvannak a maga sajátosságai, jellemvonásai, és mindenekelőtt a mozgásigénye és a gazdája figyelmére vonatkozó igényei. Ha például kert nélküli lakásban élünk, ne válasszunk aktív fajtát, amelynek naponta rengeteg futásra van szüksége. Ha nem megfelelő fajtát választunk, végül az állat is és a gazda is boldogtalan lesz. Azok a kutyák és macskák, amelyeknek munkára és mozgásra van szükségük, otthon unatkoznak, és a felesleges energiájukat gyakran a lakás berendezésének szétszedésével vezetik le.
Érdemes tanácsot kérni valakitől, aki ért az egyes fajtákhoz, és meg tudja mondani, melyik kisállat illik hozzánk a legjobban. Az is nagyon fontos, hogy mérlegeld, honnan szerzed be az állatot. Kizárólag ellenőrzött tenyésztők ajánlottak, akik valóban értenek az adott fajtához, lehetővé teszik, hogy meglátogasd az állatokat és a tartási körülményeket, és nem utolsósorban meg tudják mondani, hogy az adott fajta megfelel-e az életstílusodnak. Egy másik lehetőség a menhelyek. Menhelyről állatot befogadni nemes cselekedet, és a menhelyi kutyus vagy cica ugyanannyi örömet szerez, mint egy „papíros" állat. Itt azonban szintén vannak buktatók. Számíts rá, hogy a menhelyen gyakran nem tudják, milyen fajtájú az állat – ha tehát kölyköt viszel el, szinte soha nem tudhatod, mi lesz belőle, sem méretben, sem jellemben. A menhelyi állatok olykor viselkedési problémákkal is küzdenek, mint például túlzott félénkség vagy ijedősség, alkalmi enyhe agresszió, illetve hiányos szobatisztaság. Egy ilyen állattal tehát sokszor több munka van, de cserébe a „menhelyes" kedvencek szeretettel és hálával hálálják meg az új otthont.
A macska és a saját tere
Sokan gondolják, hogy a macska majd csak dörgölőzik hozzájuk, elégedetten alszik a fekhelyén és dorombol. A valóság azonban épp az ellenkezője. A macskák ugyan szeretnek simogatást kapni, de egyúttal nagyon territoriális lények is. Ha nem akarunk karmolásnyomokat a bőrünkön és a bútorokon, számolnunk kell ezzel a ténnyel. Az a tévhit, hogy a macskának elég egy fekhely és egy kis kaparófa valahol a sarokban, teljesen téves. Sok esetben a gazdák csodálkoznak, miért dobálja le a macska a dolgokat a polcokról, miért karmolássza a bútorokat, miért mászik bele a virágcserepekbe, és miért csinál hasonló csínyeket. Ez azonban legtöbbször azért van, mert a lakásban vagy a házban nincs kijelölt saját tere, saját territóriuma. Ha azt szeretnéd, hogy a macskád igazán elégedett legyen, érdemes beszerezni neki néhány alapvető dolgot.
Kezdjük egy minőségi fekhelllyel. Igaz, hogy a macskák gyakran bebújnak különféle táskákba vagy dobozokba – szeretik, ha a tér körülöleli őket, és nem látják őket teljesen. Ezért kaphatók a piacon bújós fekhelyek, amelyekbe a macskánk bebújhat, és nyugodtan, biztonságban érezheti magát. Ugyanígy jó választás a radiátorra akasztható fekhely is, ahová a macska boldogan jár fel melegedni. Egy másik hasznos befektetés a kaparófa. Ha a lakásba nem fér be egy nagy kaparófa vagy még jobb esetben egy macskapalota, érdemes több kisebb kaparót beszerezni, és a lakás különböző sarkaiba elhelyezni. Ezzel minimalizálhatjuk az összekarmolt bútorok esélyét. A macskák szívesen ugrálnak magasabb pontokra is, és ha nem biztosítunk nekik ilyen helyet, egyszerűen maguk teremtik meg. Megoldás lehet néhány egymáshoz kapcsolódó polc felszerelése, amelyeken a macska sétálgathat vagy ugrálhat. Természetesen elengedhetetlen a macskatoalett minőségi alommal, valamint különféle játékok a szórakoztatáshoz.
A kutya mindenekelőtt időt igényel
Ahogy fentebb már szó volt róla, kutya választásakor elsősorban arra kell gondolnod, mennyi időt tudsz és vagy hajlandó rá szánni, és milyen körülményeket tudsz biztosítani neki. A kutya – a macskával ellentétben – nem boldogul sétáltatás nélkül, és semmiképp sem elég napi háromszor 10 percre kivinni. Minden kutyának mérettől és fajtától függetlenül szüksége van naponta legalább egy hosszabb sétára, az aktívabb fajták pedig több kilométeres túrákat és aktív játékot igényelnek. Ha tehát nem vagy felkészülve arra, hogy minden időjárásban kimenj a kutyusoddal, alaposan gondold át, mielőtt beszerzel egyet.
A kutya fajtáját az életstílusodnak megfelelően válaszd ki. Inkább a lustább típus vagy? Akkor ne egy aktív fajtát válassz, mint a border collie, amelyik rengeteg mozgást és futást igényel, hanem inkább egy „kanapékutyát". Vigyázz a széles körben elterjedt tévhittel is, miszerint lakásba a kistestű fajták valók – ebből a téves meggyőződésből rengeteg probléma fakad. Például a kis jack russell terrier egy hiperaktív fajta, amelynek nemcsak a mancsait, hanem a fejét is foglalkoztatni kell. Ha naponta nem kapja meg ezeket az aktivitásokat, maga foglalkoztatja magát – mondjuk az ajtód, a padlód vagy az ágyad szétráágásával. Ezzel szemben a dán dog, akit kevesen képzelnének el szívesen egy lakásban, boldogan elalszik a kanapén akár napi 16 órát is.
Nagyon elterjedt és szintén téves az a gondolat, hogy ha van házunk kerttel, nem kell a kutyát sétáltatni, mert majd kifutja magát egyedül. Igaz, hogy a kültéri tér megkönnyíti a sétáltatást, viszont minden kutyának szüksége van sétákra, játékra és interakcióra a gazdijával. Ha a kutyust egyedül hagyjuk a kertben, és nem foglalkozunk vele, pontosan ugyanolyan boldogtalan lesz, mintha egy lakásba lenne bezárva.
Mi van, ha nem megy az együttélés?
A házikedvenc nem játékszer, és sok embert, különösen az első állattartókat, meglepetésként éri, mennyi időt, törődést és pénzt igényel egy kutya vagy macska. Bármilyen állatot is szeretnénk beszerezni, alaposan mérlegeljük az igényeit és szükségleteit, hogy elkerüljük a jövőbeli problémákat. Minden állatnak szüksége van minőségi táplálékra, megfelelő állatorvosi ellátásra, de mindenekelőtt az időnkre, mert a házikedvencünk leginkább erre vágyik. Ha ezt nem tudjuk megadni neki, a kis kedvenc szenved és rosszul érzi magát. Ne becsüljük tehát túl az erőnket, hanem valósághűen gondoljuk végig, képesek vagyunk-e hosszú éveken át gondoskodni egy háziállatról.
Ha esetleg az állat viselkedésével kapcsolatban merülne fel probléma, ne mondjunk le róla addig, amíg meg nem próbáltuk megoldani a helyzetet. Kezdhetjük az egyszerűbb dolgoknál – gyakran segít például egy egyszerű takarmányváltás, valamilyen táplálékkiegészítő, vagy egy új mozgásforma, játék bevezetése. Nehezebben kezelhető kutyusok esetében érdemes felkeresni egy úgynevezett kutyaiskolát. A legtöbb kinológiai szövetség és klub csoportos és egyéni kiképzési órákat is kínál. Ugyanígy találhatunk macskaviselkedési szakértőket is, akik hatékony tanácsokkal tudnak szolgálni. Ha tehát boldog életet szeretnénk a kedvencünkkel, dolgoznunk kell rajta közösen, és minden nap időt kell szánnunk a kölcsönös kapcsolat építésére.
